Szereplők

Igrid Rich - Dartbiri

A nevem Igrid Rich. Tizenhat éves vagyok, Panemben élek, azon belül a Kapitóliumban. A kapitólium országunk csillogó szíve. Itt élek. Imádom a városom. A nyüzsgést, a rengeteg embert, a furcsa, néha kissé bizarr színeket, formákat. Olyan a városom, mint én nyüzsgő, soha nem alvó és bizarr.

Legalábbis annak tűnhetek a nem ehhez szokott szemnek. Mint a Kiválasztottaknak, egy bizarr lány, a Kapitóliumból.

A családommal élek itt. Anyával és Apával. Nincsenek testvéreim. Sosem voltak és szerintem nem is lesznek. Anyáék az én hóbortjaimmal is nehezen birkóznak meg néha. Ugyanis mint említettem, odáig vagyok a Kapitóliumért. A különleges épületekért, a hatalmas hidakért, a rengeteg szintű kiképzőközpontért. Mindenért, ami a város, és ami benne van. Vagy kívül, de mi építettük. Például az Arénák. Az arénák az Éhezők viadalához.

Az éhezők viadala egy játék, amelyben a tizenkét körzet megmérkőzik egymással. Tudjátok, hogy ki a legjobb. Lehet szurkolni a kedvenceidnek, fogadásokat kötni, adakozni, hogy mondjuk, van egy srác az arénában, aki tetszik, és mondjuk, küldesz neki kaját, amivel segíted, hogy nyerjen, aztán miután teszem azt megnyerte a játékot, megkeresed és mondod, hogy te küldted a kaját. Tiszta jó! Nem?

De én általában csak akkor fogadok, ha van egy igazi nagy kedvencem. A mostani években nem igazán volt. Kicsit uncsik voltak mostanában a viadalok. De hátha idén más lesz! Lehet, hogy valami nagyon nagydolog fog idén történni! Nagyon remélem, hogy ez a viadal feledhetetlen lesz.

_______________________________________________

Asha Snow - Bridget

Asha Snow vagyok. Igen, tényleg ez a nevem. Snow elnök, egész Panem vezetőjének egyetlen unokáját tisztelheted a személyemben, a papa szeme fényét. Pompában élek, csomó ruhám van, cipőm meg ékszerem, és igenis szeretem a feltűnést. Főleg azt, mikor egy-egy Viadal alkalmából a nagyapám mellett ülve nézhetem az eseményeket a számára fenntartott, saját páholyából. 

Na de, eléggé előre szaladtam, szóval inkább kezdjük az elején. Tizenhat vagyok, de alig várom, hogy elérjem a nagy kort, és elköltözhessem otthonról. Akarok venni egy macskát, és minél előbb egyedül szeretnék élni, a saját szabályaim szerint. Most minden bizonnyal azt gondolod, hogy miért mondom ezt, mikor mi vagyunk a leggazdagabbak az egész Kapitóliumban? Hát pont ezért. Amint már említettem, szeretem a felhajtást, de néha egy picit elegem van belőle, és olyankor szeretek egyedül lenni. Ez pedig csak akkor megy, ha megengedik, hogy egyedül legyek. És itt jön a baj: apám beíratott egy középiskolába, tehát lőttek a nyugis éveimnek, amiket magántanulóként töltöttem. Apa szerint azért lesz jó, ha suliba járok, mert szerzek barátokat, és nem fogok "betokozódni". Szóval idén kezdek egy iskolában. Szörnyen boldog vagyok... Tuti, hogy az egész iskola attól lesz hangos, hogy Snow elnök unokája oda jár, és minden reggel testőrök kísérik be a suliba, és haza a suliból. Már előre látom, hogy két osztag lesz (és nem csak az osztályom): az egyik osztag utálni fog, a másik pedig a talpnyalóm akar majd lenni. Na mindegy... A lényeg az, hogy hamarosan itt a hetvenedik Éhezők Viadala, és ez enyhít valamelyest a fájdalmamon. Már alig várom, hogy lássam az új kiválasztottakat, meg hogy milyen ruhájuk lesz... Az egyetlen gond az, hogy nem fogadhatok, mert van közöm az elnökhöz. Egyszerűen szörnyű. Pedig akármit megtennék azért, hogy néha segíthessem a bátrakat az arénában.

Aki pedig nem bátor? Nos... az így járt.